Az indiai asztalnál. Isabel néni jegyzetfüzetei. receptkönyv

A könyvet, amelyet ma bemutatok neked a Közvetlenül a szájban, megerősíthetem, hogy számomra ez az egyik legkülönlegesebb, amit megmutattam neked, és hogy ebben a munkában három hobbim, a jó főzés, a fotózás és a Az indiai építészet akkor kezdődött, amikor kicsi voltam, amikor gyermekkorom nagy részét nyáron töltöttem egy ilyen jellegű házban. Tehát e három összetevővel csak annyit kezdhetek mondani, hogy az „A la mesa del indiano” számomra kellemes és elragadó könyvnek tűnik.

Általában a Közvetlenül a szájban című cikkben, amikor egy receptkönyvről beszélünk, általában az egyes specialitásokat fejezetekre bontjuk, és a klasszikus gasztronómiai részekre osztjuk őket, de ebben az esetben nem így lesz, ez egy személyes történelemű könyv mögött szeretném, ha tudnának, hogy megértsék annak lényegét és kiadásának okát.

Annak érdekében, hogy neked jobban foglalkozzon, mint előbb tudni, hogy kik az indiánok , köznyelven Indiánnak nevezték, annak az emigránsnak a számára, aki a XIX. Század végén és a XX. Észak-Spanyolország, Galícia, Asztúria, Cantabria, a Baszkföld, de a Kanári-szigetek is. Érkezéskor, és lehetőségeik kiaknázása érdekében, építetten nagyszerű építményeket építettek, amelyek mindenekelőtt arra a földre emlékeztették, ahol szerencséjük volt.

Ezekkel a precedensekkel nem ritka, hogy ezeknek az embereknek több száz tapasztalata létezik, mint például Isabel de la Fuente , Isabel néni, az asztúriai nép, aki 1909-ben jött Mexikóba a férjével, hogy megpróbálja a vagyonát, hagyva családját hátra. és gyökerei az őshonos LLanes-ben vannak.

Ott volt, magányossága és morriája eredményeként egész idejét a főzés iránti szeretetének szentelte, apránként két füzetet írt kilencven recepttel, ahol az indiai konyha összeállítását összekeverte a spanyol hagyományokkal, amelyeket az országából vitt, valamint a francia gasztronómia befolyásaival is, ami abban az időben nagyon divatos volt a mexikói felső osztály között.

Majdnem száz évbe telt, amíg a mű szerzője, Alejandro Braña , professzionális asztúriai fotós, óriási szeretettel az indiai építészet iránt, véletlenül megtalálta Isabel néni unokahúgát, aki elmesélte neki a kettő létezését. Receptfüzetek, amelyeket nagynénje kézzel írt, emlékeztetőül időben a konyhában végzett jó munkájáról.

Alejandro Braña csodálatos képeivel felfedezte minket az asztúriiai indiai építészet legjobb elemeiről az asztúria blogjában, de Isabel néni füzetek nem úgy döntöttek, hogy megjelennek. Amikor végül visszatükröződtek egy könyvben, intenzív munka napjai voltak, ahol a találkozók zajlottak, és Ricardo Galán séf főzte az összes régi receptet, megjegyzi, hogy Isabel néha erõsebb pulzussal és másokkal inkább tétovázva hagyta el őket. a forrásból.

Az „A la mesa del Indiano” szó szerint átírásra került e két füzetből, tehát ez nem tipikus receptkönyv , téma szerint rendezett osztályozással, nem. A receptek folyamatosan keverik a húst, halat, leveseket, krémeket és desszerteket, mintha napi kérdés lenne Tía Isabel konyhájában, és úgy tűnik, hogy egy olyan gondozott asztalnál meghívunk minket, amelyet az indiánok ünnepléskor állítottak fel. .

Recepteik rengeteg indiai konyha keverékével bírnak , mexikói elemekkel, mint például pulyka vagy pulyka vakond, cajeta vagy gachupine torta , de mindig kíséri az asztúriai gasztronómiai hagyomány, amelyet Isabel de la Fuente a bőröndjébe tett a keresztezéshez. a tenger másik oldala. A francia gasztronómia megfigyelései szintén tükröződnek ezekben a receptekben, például olyan ételekben, mint például a francia steak, Robert mártás vagy párolt fácán, amelyek hozzáadják ezt az elegáns pontot egy hagyományosabb konyhához.

Mivel ez egy ősi szöveg átirata, el lehet képzelni, hogy az összetevők listája nem jelenik meg, és fokozatosan visszatekernek a receptre a felhasználásuk során, olyan receptek bájos stílusával, amelyek éveikkel még ma is élvezhetik nagymamáiktól örökölték.

A mű minden receptjét csodálatos fényképek kísérik, amelyek a korszerű óvatos konyhai eszközökkel vannak felszerelve, valamint a sok indiai ház nappali, kirakatok és bútorainak képei, amelyeket szerencsére még mindig megőriznek Asturiasban, és amelyeknek sorsa volt. hogy meglátogassa a könyv szerzőjét.

Összességében teljes munkát élvezve a kilátással, de a szájjal is , elkészítve és kóstolva azokat a klasszikus recepteket, amelyeket sokak közül biztosan hallottunk az évek során, de soha nem próbáltunk meg, és amelyekre most már élvezhetjük, ha azt képzeljük, hogy ülünk az asztalnál az indiano ”.